A geisha közösségeket „hanamachinak”, azaz „rózsavárosnak” nevezik, és a 17. évezredben alapították, amikor törvényeket hoztak, amelyek lehetővé tették bizonyos tevékenységek beépítését bizonyos közösségekbe. Emellett megtanulják a kommunikáció művészetét és a legújabb vendéglátói ismereteket egy jó geishától. Egy nőnek, aki jó geishává szeretne válni, először egy lelkes tanulóidőszakon kell részt vennie, ahol annyi tapasztalatot szerez, amennyire az új szerephez szüksége lesz.

E szertartás során Maiko vulkan vegas ellenőrzés wareshinobu frizurájának fő csomóját rituálisan levágják, és rövid ajándékokat adnak a látogatott ochayáknak, közeli ügyfeleknek, különben az okiyájuk személyes randevúzást folytathat. Amióta 1956-ban kriminalizálták a prostitúciót Japánban, a mizuage gyakorlata megszűnt a karyukaiban. Soha ne feltételezd, hogy minden geisha csoport elsajátította a szüzesség eladásának új szokását; sokan meghiúsították ezt. Például a konfliktus előtti Kamaishi városban a geishákat kizárólag képzett és felügyelt személyek vettek részt, a "Mizuage"-tól semmi sem különbözött a társadalomtól. A mizuage (水揚げ, "vizek fellazítása") egy olyan szertartás, amelyet a fiatal kamuro (kurtizántanuló) és számos maiko végez az előléptetési folyamat részeként, hogy segítse az idősebb kor hírnevét.

Az elégedettségi családon belül a júdzsót (遊女, „a szórakozó nők”) – egy kifejezés, amely mindig a prostituáltak összességére utal – kategorizálták és engedélyezték, a legfelsőbb szinteket oirannak nevezték, egy olyan szekciónak, amely saját belső pozíciókkal rendelkezett, amelyek közül a legkiválóbb a tájú. Az első női geisák 1751-ben jelentek meg, mivel azelőtt a geisák férfi művészek voltak, akik szórakoztatták a közönséget. Az egyedi megjelenést a hosszú, hátulján lévő kimonó, az antik frizurák és az oshiroi smink jellemzi.

A geisák ma élnek és működnek A japánok különböző geisa területeken (hanamachi) élnek, saját művészeti élettel, diplomával és ruhákkal. A geisák új száma valószínűleg az új gazdasági változások vagy konfliktusok miatt csökkent. Az 1910-es években a geisák a legmagasabb rangúak voltak, mint a presztízsű nők, de ők is bajba kerültek a japán népen belül. Később a nők, akik prostituáltakként és kurtizánokként dolgoztak, férfiakat szórakoztattak Japán vörös-fehér negyedeiben. A maikó, a közhiedelemmel ellentétben, díszesebb ékszereket viselt a hajában, és a stílusuk, színük és nehézségi szintjük tükrözheti a jelenlegi szintjüket. Ahogy korábban említettük, a geisák régen hatvan éves koruk óta kezdik tanulmányaikat, míg manapság néha csak tizenkettedik osztályba (a későbbi család középső osztályába) kerülnek.

Archívumfeltörő értékelés a rekordok átírására – vulkan vegas ellenőrzés

Mindazonáltal a modern geishák továbbra is ragaszkodnak a hírnévre épülő kultúrához a képzés, a teljesítmény és az illemszabályok tekintetében. A legtöbb geishák ma önszántukból választják ezt a hivatást, mivel a szegény családok, akik lányukat az okiyának adták, mára a múlté. A maroknyi geishai körzetben, mint például Gion, Kamishichiken és Miyagawa-chō, dolgozó geishák továbbra is védik és bemutatják Japán kulturális életét. Az 1980-as évekre a geishák száma több mint 17 100-ra csökkent, ami meredek csökkenés az 1920-as években mért 80 100-hoz képest. A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági körülmények számos geishát arra kényszerítettek, hogy átgondolják az akkori életüket, és sokan mások alkották az új közösséget. Az új „ő hölgy” stílusban nem az új geishák, hanem a modan garuk, azaz a progresszív nők, akiknek nyugati stílusú ruháik és fergeteges frizuráik voltak.

A naprakész aukciós teljesítmény egy alternatív, magas árat kínál!

Eredetileg azért találták ki, hogy az emberek kategóriáit ábrázolják, így a geisha előadásokat egy sokkal informálisabb és kevésbé túlterhelő környezetben érzékelhessék, az új lépcsőt azért hozták létre, hogy kihasználják a várható tömegáradatot, beleértve azokat is, akik a 2020-as tokiói olimpiára utaznak. Ezért a kiotói turistákat arra figyelmeztették, hogy ne zaklassák a geishákat az új utcákon, a város lakói és a környékbeli szervezetek pedig ellenőrzés alatt tartották a Giont, hogy megakadályozzák a látogatókat ebben. Az évek során hány geisa utasította vissza a helyiek erőfeszítéseit.

• A japánokban vannak különleges szórakoztatók, akik nagyon jók csapatban, de általában elérhetetlenek egy átlagos ember számára.
• Az állandó folytonossághoz tartozik az, hogy miért különbözik a geisha társadalom egy művészeti galéria kiállításától vagy egy rekonstruált weboldal látványosságától.
• Liza Dalby antropológust is felkérték, hogy tanácsadóként segítsen az új alkotásban, bár később azt mondta, hogy „míg a filmrendező és a készítői gyakran kérdezték a véleményemet a dologról, többnyire a jövőbe menekültek és átvették az elképzelését”, a filmet egy „elveszett lehetőségnek” tekintve, hogy pontosan bemutassa a geisha közösséget.
• Egy kicsit többet arról, hogy a nők szeretnek geishák lenni, ahelyett, hogy a hagyományos tanonckodásból egy lelkes okijába költöznének.

Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy ha rablót akarsz elkapni, akkor ki kell rabolnod egy bizonyos mennyiségű embert. Emlékszem, hogy a kínai magazinban láttam egy cikket, amely szerint csak hat hetet töltöttünk azzal, hogy mindent megértsünk, és ez talán nem volt udvarias az új kultúrával szemben. Egy filmrendező csak olyan szereplőt keres, akit alkalmasnak tart egy feladatra… akár japán, kínai, akár koreai valaki, mindannyiunknak ismernünk kellett volna a célokat, hogy jó geishát kapjunk, mert ma már senki sem tudja pontosan, mit jelent – ​​még a japán sztárok sem a filmben.